A 3. etap nap nem volt túl hosszú, – 112 kilométer – de annál nehezebb. Szerencsére végre nem esett az eső, de elég hűvös volt a rajtnál. Az elején nagyon jól éreztem magamat, többször támadtam is, de nem sikerült eltávolodnom. Folyamatosan emelkedett az út, de nem volt túl meredek. Nagyjából 30 kilométer környékén elkezdődött az igazi emelkedő, mely 1500 méter környékére ment fel. Egy jó ideig tartottam magamat az elejében, de éreztem, hogy valami nem az igazi. Fokozatosan egyre hátrébb csúsztam és leszakadtam a mezőnyről. Egy kisebb sorral tudtam felérni a tetőre, ami 42,5 kilométernél volt. Úgy gondoltam, hogy innen még simán fel tudunk érni, hiszen nem olyan nagy a hátrányunk. Miközben keményen mentünk, hogy visszazárkózzunk a főmezőnyre, egy Orosz versenyzőt kb. nyolcvannal stéhereztettek el előlünk. Nem sokkal később egy Holland fiú érkezett hátulról, hasonlóan. Minket befogott egy nagyobb boly, melyben a sárga trikós is tekert, de sajnos már nem értük utol az elejét. Több mint négy perc hátránnyal érkeztünk a célba. Az élmezőnyben ott volt viszont Florian és Pirmin, aki ma megszerezte az 5. helyet. Úgy gondolom, hogy számomra elúszott az összetettben való jó helyezés, de szakaszon még szeretnék egy jó eredményt elérni. Innentől kezdve elsődleges dolgom az lesz, hogy segítsem a két legjobb helyen lévő emberünket.

Azt nem tudom, hogy mi lehetett velem a szakaszon, egyszerűen nem ment, nem voltak jók a lábaim és fáradt voltam. Az orrom is folyamatosan folyik és el van dugulva. Lehet, hogy már elfáradtam így szeptemberre, és most jön ki minden. Nem tudom, de nem keseredem, mert lesz még verseny idén és remélem, hogy legalább egy jó helyezést sikerül szereznem.

A 2. szakaszon egyébként 18. lettem.

Ma pihenőnapunk van, egy hosszú, nyolc órás utazáson vagyunk túl, holnap a leghosszabb, 214 kilométeres nap következik.

További szép napot mindenkinek!

Kuszti